Döglött kígyó

Az első kérdés amire ilyenkor kíváncsi lehet az ember, hogy mennyit ütnek el a vizsgált állatcsoportból az utakon. Egyben erre a kérdésre az egyik legnehezebb válaszolni a munka során, ugyanis nem elég megszámolni az úton talált állatokat, mert az nem mutatja meg az elütöttek tényleges számát. Ez egyszerűen annak köszönhető, hogy előbb-utóbb a forgalom miatt lesodródnak, tönkre mennek a tetemek, vagy elviszik őket a dögevő állatok, amiket, hacsak nem minden nap végzünk felmérést nem lehet megtalálni. Így tehát ha nem akarunk minden nap kinn lenni akkor matematikai becslést kell alkalmaznunk.

Közismert, hogy vannak állatok amik hosszabb-rövidebb távon ciklikusan vonulnak egyik területről a másikra a számukra fontos források térbeli elkülönülése, vagy azok elapadása miatt. Mindenki fel tud sorolni pár csoportot, ilyenek a madarak, a bálnák, az afrikai patások vagy épp a danaida lepkék. Utakkal és vándorlással kapcsolatban egyeseknek talán beugrik, hogy számos kétéltűt ütnek el tavasszal az utakon. Egyébként szárazföldön élő békák és gőték sokszor igen látványosan menetelnek szaporodóterületeik, tavak, vizes élőhelyek felé, amit a párzás/peterakás után elhagynak.

A nevem Szabolcs Márton, jelenleg a Debreceni Egyetemen biológus MSc szakra járok. Szakdolgozatom kígyók úti pusztulásának sajátosságaiból írom. A 2000-es években egy barátommal felfigyeltünk arra, hogy Tokaj környékén rengeteg kígyót ütnek el az utakon. Főleg vízisiklókról van szó, de számot tevő kockás sikló is akad. Ritkábban rézsiklót és erdei siklót is lehet találni. Annak érdekében, hogy jobban megismerjük pusztulásuk jellegzetességeit rendszeres felmérésekbe kezdtem. Legjobb reményeim szerint adataim védelmi intézkedések alapjai lehetnek a jövőben, illetve, hogy eredményeimet majd közölhetem egy tudományos lapban.