Közismert, hogy vannak állatok amik hosszabb-rövidebb távon ciklikusan vonulnak egyik területről a másikra a számukra fontos források térbeli elkülönülése, vagy azok elapadása miatt. Mindenki fel tud sorolni pár csoportot, ilyenek a madarak, a bálnák, az afrikai patások vagy épp a danaida lepkék. Utakkal és vándorlással kapcsolatban egyeseknek talán beugrik, hogy számos kétéltűt ütnek el tavasszal az utakon. Egyébként szárazföldön élő békák és gőték sokszor igen látványosan menetelnek szaporodóterületeik, tavak, vizes élőhelyek felé, amit a párzás/peterakás után elhagynak.
De mi van a hüllőkhöz tartozó kígyókkal? A térbeli források náluk is elkülönülhetnek, így egyes fajok nagy távolságokat tehetnek meg. Hogy ez miért is van így, ahhoz meg kell ismernünk életvitelüket. A kígyók, csak úgy, mint minden hüllő a környezetükből szerzik meg az életműködéseikhez szükséges hőmennyiséget. A mérsékelt övi fajok télen ehhez nem jutnak hozzá, így ezt a számukra kedvezőtlen időszakot hibernálva töltik. Ehhez kellően mély föld alatti üregeket keresnek, ahol télen sincs fagy, de ehhez van, hogy messzire el kell menni. Nincs ez másképp a Tokaj-Hegyalján élő kígyókkal, így az itteni vízisiklókkal és kockás siklókkal sem. Mindkét faj vízhez kötődik. A vízisiklók táplálékát nagy részben békák, a kockásokét halak képezik. A Bodrogzug és általában a Bodrog ártér bővelkedik állandó és időszakos vizekben és kiváló vadászterületet jelent számukra az aktív időszakukban. Ősszel azonban elhagyják ezeket a területeket, hogy aztán tavasszal visszatérjenek. Az eseményt meg is lehet figyelni, egyes partszakaszokon olykor igen sűrűn jönnek át a kígyók. Hogy a kígyók télre elhagyják az árteret bizonyítja egy, attól nem messze talált tömeges telelőhely is, amit főleg kockás siklók laknak. Illetve sajnos a számtalan elütött állat az utakon.
Valamilyen oknál fogva tehát nem képesek ezek az állatok a téli inaktív időszakot a Bodrog ártéren tölteni. Ez két, egymást nem kizáró ok miatt lehetséges. Az egyik, hogy nem találnak maguknak megfelelő, fagyhatár alá leérő üreget, ami megvédené őket a megfagyástól. Ez könnyen elképzelhető, ugyanis az ártéren az árvizek miatt a folyamatosan rakódó öntéstalaj a jellemző, ami alól sehol sem jön felszínre az alapkőzet, aminek a repedéseiben el lehetne bújni, de ugyanígy eltömődhetnek például a fák gyökerei közti üregek vagy a rágcsálójáratok is. A másik, ok, hogy kígyók úgy néz ki nem nagyon képesek víz alatt telelni (1). Ez azért van, mert tüdővel lélegző állatok révén egyszerűen megfulladnának, ha hibernálóhelyeiket elöntené a víz. Márpedig a tél végi áradások során, február végén március elején nagy területeket önt el az ár, sokszor a Bodrogzug teljes területe víz alá kerül hol kisebb (talaj teljesen átázva), hol nagyobb (több méter magas víz) mértékben. Ilyenkor a kígyók még mindig hibernált állapotban vannak.
Így tehát elérkeztünk a válaszhoz. Mivel a kígyók aktivitási időszakbeli nyári szálláshelye minden jel szerint nem alkalmas a téli inaktív állapot eltöltésére el kell hagyniuk azt, de a két terület között nemegyszer utak futnak, amin sokat elütnek közülük.
Irodalom
(1) Ultsch GR 1989: Ecology and physiology of hibernation and overwintering among freshwater fishes, turtles and snakes - Biological Reviews 64(4): 435-515
