Az első kérdés amire ilyenkor kíváncsi lehet az ember, hogy mennyit ütnek el a vizsgált állatcsoportból az utakon. Egyben erre a kérdésre az egyik legnehezebb válaszolni a munka során, ugyanis nem elég megszámolni az úton talált állatokat, mert az nem mutatja meg az elütöttek tényleges számát. Ez egyszerűen annak köszönhető, hogy előbb-utóbb a forgalom miatt lesodródnak, tönkre mennek a tetemek, vagy elviszik őket a dögevő állatok, amiket, hacsak nem minden nap végzünk felmérést nem lehet megtalálni. Így tehát ha nem akarunk minden nap kinn lenni akkor matematikai becslést kell alkalmaznunk.
A legelterjedtebb becslés amit fel lehet lelni a kistestű állatok roadkill irodalmában és amit kígyókra is sokszor alkalmaznak a Hels és Buchwald által kidolgozott, és Gibbs és Shriver által módosított egyenlet, ami az alábbi:
Pelütött=1-e-Na/v
Ahol Pelütött annak a valószínűsége, hogy egy állatot az úton való átkelés során elütnek, N a forgalom nagysága, a a gyilkos zóna hossza, v pedig az állat sebessége. A forgalmi adatokat a Közlekedési Koordinációs Központ oldalán lehet megnézni, ott jármű/nap van megadva, amit át kell számolni jármű/percre. A gyilkos zóna hossza kétszer a gumiabroncs szélességéből, és ehhez hozzáadva kétszer az állat átlagos hosszából áll méterben. Az állat sebességét, ha szerencsénk van (nekem van) megtalálhatjuk a releváns irodalomban, és hogy egységes legyen m/s-ban kell megadni. Az egyenlet alkotói tehát csupa olyat próbáltak meg felhasználni ami releváns lehet egy ilyen szituációban. Viszont van egy kikötés, méghozzá, hogy az átkelés merőleges az útra. Különböző átkelési szögekkel nem számol.
Egy további, az előző egyenlet eredményének felhasználásával számolható másik egyenlet segítségével pedig az állapítható meg, hogy milyen valószínűséggel ütnek el egy állatot, ha többször kel át az úton. Így számolhatunk például éves valószínűséget, ha tudjuk/sejtjük az átkelések számát:
Pmortalitás=1-(1-Pelütött)n
Ahol Pmortalitás az adott időszakra, (pl. évre) számított pusztulási valószínűség, n pedig az átkelések száma.
A képletek tehát megadnak egy valószínűséget, legyen ez mondjuk 0,1. 100-zal felszorozva értelemszerűen százalékban is meg lehet adni a valószínűséget, ebben az esetben ez 10%. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy az átkelni próbáló állatok 10%-át ütik el. Ha pedig ismerjük a környező állomány nagyságát, akkor kiszámolhatjuk, hogy mennyi állatot is jelent ez a 10%.
Na de mi van, ha megvan az elütöttek százaléka, vagy száma? Mit kezdjünk vele? Honnan tudjuk, hogy sok vagy kevés? Erre nincs egyszerű válasz. Az eredményeket leginkább úgy tudjuk felhasználni, ha készítünk segítségükkel például populáció életképességi analízist (PVA) vagy valamilyen más ökológiai számítást, amivel kideríthető, hogy mennyire veszélyezteti az úti pusztulás állományunkat.
Irodalom
Gibbs JP Shriver WG 2002: Estimating the effects of road mortality on turtle populations – Conservation Biology 16: 1647-1652
Hels T Buchwald E 2001: The effect of road kills on amhibian populations – Biological Conservation 99: 331-340
Isaac LA Gregory PT 2007: Aquatic versus terrestrial locomotion: comparative performance of two ecologically contrasting species of European natricine snakes – Journal of Zoology 273: 56-62
melskyv képe Flickr-ről
